Lépjünk ki a langyos vízből!


Ronaldo egy "másik" labdával (espn.com)

Életünk a kezdetek és végek sorozata. Különböző szerepeket öltünk fel és idővel ezek jó része átalakul. Gyermeke vagyunk valakiknek, osztálytárs, szomszéd, pár, férj, feleség, később szülő, munkatárs, sportoló, és így is csak a sor elején járunk még. Van, hogy újratanulunk dolgokat, újraértelmezzük azokat. Gondoljunk csak arra, hogy ugyanaz a novella mennyire másképp szólt, amikor tizenhét évesen olvastuk, és 15 évvel később, amikor harminc fölött jártunk. Egy biztos, állandó változásban vagyunk, amelynek egy esetben van vége, vagy vallási, hitbéli beállítottságunktól függően még akkor sem.

Mi indíthatja el ezt a változást? Jellemzően külső körülmények jutnak először eszünkbe. Bizonyos életkorban „illik” bizonyos dolgokat tenni. Iskolába járásnak, családalapításnak és a megnyugvásnak is megvan a maga, társadalmilag szabályozott rendje. Természetesen kivételek mindig vannak, hatvan évesen is járhatunk egyetemre, nincs is azzal semmi gond! Van úgy, hogy változtatni kényszerülünk, egy külső kényszer, olykor sokként haló tényező indítja el a változtatást, amelyből nagyon sokszor valami nagyon jó dolog sül ki. Nemrégiekben mondta nekem egyik volt kollégám, aki hosszú idő után kényszerült más munkahely után néznie, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele, igaz, ő maga nem merte volna megtenni ezt a lépést önszántából! Ismerős a helyzet, igaz?

De lehetünk mi magunk is az, aki elindítja tudatosan a változtatást! Virtuálisan grabancon ragadjuk magunkat és szépen kiemeljük testünket és lelkünket a jó kis langyos vízből, ami sem nem forró, se nem hideg. Ez a mi kis komfort zónánk, egy viselkedési és szokás mintázat, amely bennünket, életünket jellemez. Megszoktuk, biztonságban érezzük magunkat, ismerjük, nincs meglepetés! Mert a változás, kedves olvasóm, bizony még mindig mindenkit megrémiszt. Félünk tőle, mint a mumustól a gyerek! Gondoljunk csak bele, a főnökünk kiír egy megbeszélést velünk, és amikor megkérdezzük, hogy miről fogunk beszélni, azt a választ kapjuk, hogy változások lesznek a cégnél, változások! Ilyenkor jellemzően összeszorul a gyomrunk. Nyilván ebben mi, úgy mindenki, egy kicsit hibás. Hiszen gyerekkorunk óta úgy szocializálódunk, hogy a változás nem feltétlenül jelent jót és természetesen legbelül mindig a biztonságot keressük, ilyenkor arra tudunk építeni, amit ismerünk!

A Magyar férfi vízilabda válogatott a röpladával ismerkedik (Kenyeres András)

Miért is lépnénk ki önként ebből a megszokott állapotból? Mert az igazi fejlődés, önismereti út, a teljesítmény, az eredményesség, ha úgy tetszik, az életben a nagy dolgok bizony a komfort zónánkon kívül vannak! Félreértés ne essék, a komfort zónánkra szükség van, oda mindig vissza kell találnunk, kell a biztonságérzet. De időről időre ki kell próbálnunk magunkat kinn a „vadonban”, ne üljünk a barlangunkban. Ne csak álmodozzunk arról, hogy milyen jó volna is vadászni, vagy hallgassuk mások történeteit! Írjuk meg a magunk történetét, amely persze nem feltétlenül lesz a következő Scorsese film forgatókönyv alapja, de miénk lesz. Rájövünk majd minden egyes próbálkozással, hogy mennyi minden rejlik bennünk. Kis lépésekkel kezdjük, ezekből pár példát bemutatok az alábbiakban. Kezdjük ezekkel és csak később, ezek után nehezítsünk rajta. Aki fél a magasságtól, nem feltétlenül kell a bungee jumping-gal kezdenie. Ha ezen az úton elindulunk, elérjük, hogy hatvan fölött ne legyen hosszú a bakancs listánk, hogy minden tétel rajta nem egy korábban kihagyott élmény utáni vágyódásról szól, hanem az új megismeréséről!

Kis lépések, amelyek segítenek, hogy kilépjünk a langyos vízből:

  • változtassunk napi útvonalainkon (akár tömegközlekedéssel megyünk, akár autóval, válasszunk rendszeresen másik útvonalat; új emberek, új helyek, új benyomások, kihagyhatatlan!)
  • legyünk előzékenyek egy napig (hagyjuk a cinizmust, szarkazmust otthon) – ez nekem különösen nehéz feladat;-)
  • érdeklődjünk a másikkal kapcsolatban, de tényleg! (hallgassuk meg a másikat teljes odafigyeléssel; rengeteget tanulhatunk, akár magunkról is)
  • tartsunk „ma nem fog felbosszantani” senki napot (ha a fene fenét iszik, akkor sem hagyom magam!)
  • a megbeszéléseken üljünk mindig másik helyre, másik ember mellé (figyeljük meg, hogy ha már egyszer leültünk valahol, jellemzően ugyanazt a széket választjuk később is; változtassunk ezen is!)
  • hozzunk szokatlan döntéseket (kis döntésekre gondolok itt: ételek választása, új ízek kipróbálása, igent mondunk egy olyan felkérésre, amelyre jellemzően nemet mondtunk volna)

Ezek igen kis lépések az emberiség számára, de neked naggyá válhatnak, ha tudatosan teszed őket! Próbáld ki, megéri!

Kenyeres András

kenyeres.com

0 Tovább

Az egyik 19, a másik 1 híján 20. A sikeres üzletember és élsportoló között több a hasonlóság, mint gondolnánk!

Az íróasztalnál ülve vagy egy gyümölcsöző tárgyaláson keveseknek jut eszébe, hogy sikeres üzletemberként nem sokban különbözik az élsportolóktól. Pedig ahhoz, hogy valaki komoly sikereket érjen el az üzleti világban, jól teszi, ha a profi sporthoz nyúl inspirációért. 

Vannak az üzleti életben olyan szereplők, akik azt gondolják, hogy az ő világuk merőben különbözik, hisz más egy olimpiai aranyért, egy világbajnoki címért küzdeni, mint az éves vállalati célokat űzni. Azonban van néhány igazán megdöbbentő párhuzam a két világ között és az üzleti életben otthonosan mozgók is tanulhatnak a profi sportolóktól.

Mindkét világban célok mentén érik el eredményeiket a szereplők, hatalmas a verseny, sokszor nagyon kis különbségen múlik minden; kemény csapatmunkára, együttműködésre van szükség, és amikor az eredmény nem jön, tudni kell felállni és új energiákat mozgósítani hatékonyan. Múltbéli sikereink nem feltétlenül predesztinálják a jövőbelieket, állandóan változó körülmények között kell a maximumot kihoznunk magunkból, csapatunkból az egyre magasabb elvárások tengerében.

Senki nem születik élsportolónak, ahogyan az üzleti sikerért is meg kell dolgozni. A sportolóknál nyilván szükséges egy fizikai adottság, ahogy az üzleti élet résztvevőinek is rendelkezniük kell például stratégia szemlélettel. A siker kulcsa azonban nem az, hogy gyorsabban úsznak-e, vagy jobb statisztikai ismerettel rendelkeznek-e, mint mások. Sikereikhez a kulcs a mentális felkészültségben és a fejlődési képességben rejlik. A teniszben szokás azt mondani, hogy az első 100 helyezett nagyjából ugyanúgy üti a tenyerest, fonákot edzéseken, viszont a tétmérkőzésen csak kevesen tudják rendszeresen megnyerni azt a kritikus négy-öt labdamenetet, amely végül a győzelemhez vezet: ők a top10 játékosok.

Az élsportolók világának jellemzője, hogy nagy nyomás alatt kell teljesíteniük. Minden külső zavaró tényezőt ki kell tudniuk zárni ahhoz, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. Amikor nem sikerül a cél, felállnak és folytatják, mindenki életében van visszaesés, botlás. Tudniuk kell erőt meríteni az elveszített meccsekből, tanulniuk hibáikból, máskülönben nem tudnak javulni, nem érhetik el céljaikat. A motivációjukat fenn kell tartaniuk olyan körülmények között is, amikor úgy tűnhet, hogy a cél elérhetetlen távolságba jutott. Ugyanez elmondható a gazdasági élet szereplőiről is. Minden vállalkozó tudja, hogy a siker nem egy egyenes vonal, az út tele van buktatókkal és visszaesésekkel.

A profi sportolók minden meghatározó eredménye mögött alapos tervezés áll. A csúcsot megmászni kemény és fáradtságos munka, de ennél is nagyobb kihívás a csúcson maradni. Az elvárások mindig nőnek azzal szemben, aki nagy teljesítményt nyújtott, ezt tudni kell megfelelően kezelni, úgy irányítani, hogy az eredmények továbbra is jöjjenek. Ehhez a nyilvánvaló fizikai állóképességen kívül szükség van egy bizonyos szellemi attitűdre, beállítottságra. A reziliencia, a „meghajolhatok, de megtörni nem fogok” hozzáállás az egyik legfontosabb jellemzője az élsportolónak. Ahogy egy sikeres vállalatvezetőnek is.

A sportolóknál - legyen szó akár csapatsportról, akár egyéniről - szükség van egy támogató team létrehozására. Sohasem egy ember eredményéről beszélünk, az egy mindenkiért és mindenki egyért szellem érvényesül. Amennyiben ebbe a „gépezetbe” porszem kerül, bármelyik része nem működik jól, az kihatással van az egészre. Mindenkinek megbecsült szerepe kell, hogy legyen és ezeknek a szerepeknek és az egyéni céloknak világosnak kell lenniük mindenki számára! Ugye, ismerős?

Végül, de nem utolsó sorban emeljük ki, hogy a sportolók világában kiemelt szerepet kap az ünneplés, gondoljunk csak az olimpiák külön programjaként szereplő éremátadásokra. A pozitív érzelmekkel teli eredmények megélése hatékonyan segíti a következő célok megfogalmazását és későbbi elérését. Már tudjuk, milyen érzés a dobogón állni és ezt meg akarjuk ismételni. Az üzleti világban ennek ugyanolyan fontosnak kell lennie, mert nemcsak a csapatnak, a munkatársaknak, hanem a vállalatvezetőknek is szükségük van az elismerésre.

A hatékony vállalatok ki tudnak lépni a dobozból és képesek olyanoktól tanulni, akik nem kötődnek a működésükhöz. Az élsportolók világa ilyen. A megfelelő tapasztalatok és tudáscsere segítségével olyan eredményeket és szemléletváltást érhetünk el, amely megalapozza a jövőbeni üzleti sikereket.

Kenyeres András

business coach, a Magyar férfi vízilabda válogatott mentál trénere /coach

kenyeres.com, info@kenyeres.com

0 Tovább

Hogyan legyünk lehengerlőek?

Minden kommunikációval kapcsolatos előadásomon megkérdezem a hallgatóságot, hogy mennyire figyelnek maguk, illetve mások testbeszédére? A tapasztalataim szerint az emberek jó része tisztában van a testbeszéd jelentőségével. A többség ennek ellenére meglepi, hogy a személyes kommunikációban mindösszesen 7%-os (!) szerepet játszanak csak a szavak, az összes többi információ, az úgy nevezett metakommunikációs tényezőkkel jut el a másik félhez (38%-ban a hang tónus, 55%-ban pedig a testbeszéd). Érdekes, hogy a megkérdezettek döntő többsége mégsem figyel tudatosan arra, hogy hogyan kontrollálja a testbeszédét, hogy ne legyen annyira árulkodó a metakommunikációja akkor, amikor azt nem szeretné!

Tegyük fel például, hogy valaki nem szeretné, ha látszana rajta, hogy izgul, esetleg tart a másiktól, egy találkozótól (ez lehet üzleti, vagy akár a legmagasabb szintű versenysport esemény is), hogy nagyon fontos neki ez a megbeszélés, vagy mérkőzés, amely előtt áll. Miként tudjuk ilyenkor azt a képet sugározni, hogy magabiztosak vagyunk? Hogyan tudjuk kizárni a külvilág fürkésző szemeit, amely olykor szinte a vesénkig lát? Ne feledjük el, hogy nincs második első benyomás. A tudatalattink nagyon hamar megérzi, meglátja a másikban ezeket a metakommunikációs árulkodó tényezőket. Az alábbiakban néhány egyszerű és rövid tippet gyűjtöttem csokorba, amely segíthet ebben az önkontrollban. A cél: magabiztosnak, határozottnak tűnni, legyőzhetetlen és mégsem arrogáns benyomást kelteni a másikban.

  1. Mosolyogjunk! Tudományos kutatások szerint már az is komoly folyamatokat indít el bennünk, ha egy kis mosolyt erőltetünk magunkra. Magabiztosnak tűnünk tőle és nem utolsó sorban nyitottság érzetét keltjük. 
  2. Megfelelő testtartás vegyünk fel! – Kihúzott hát, előrenéző tekintet, határozott lépések, karokat nem tesszük keresztbe.
  3. Tartsunk szemkontaktust a másik féllel, álljuk a tekintetét, még ha ez olykor nehéznek is tűnhet.
  4. Válasszunk megfelelő öltözéket, olyat, amiben határozottnak, jól öltözöttnek érezzük magunkat. Deion Sanders a New York Yankees játékosa mondta egyszer: „Ha jól nézel ki, jól érzed magad. Ha jól érzed magad, jól játszol. Ha jól játszol, akkor jól fizetnek!”
  5. A találkozónk, vagy meccsünk előtt vegyük fel két percre az úgynevezett hatalmi pózt (lásd Kevin Spacey-t a mellékelt képen). Ez bizonyítottan olyan fiziológia folyamatokat indít el bennünk (kortizol szint csökkenés), amely segít a stressz kezelésében, határozottabbnak érezzük magunkat majd tőle.
  6. Határozott (de nem túl erős) kézfogás. 7. Megfelelő hangtónust használjunk! Érthetően, megfelelő sebességgel beszéljünk. A benyomás az legyen: én ráérek, a mondandómra érdemes odafigyelni.
  7. +1 - Amennyiben bármi olyan dolog történik, amire nem voltunk felkészülve, azt határozottan vegyük tudomásul, ne keressünk kifogásokat, ne kapkodjunk, mutassuk azt, hogy bennünket semmi nem tud kibillenteni! Könnyebben vesszük az ilyen botlásokat, ha felkészülünk arra is, hogy történhetnek ilyen helyzetek. Nem az a kérdés, hogy megbotlunk-e olykor, hanem az, hogy hogyan állunk fel?

 Amennyiben a fenti lépéseket megtesszük, messze az átlag felett érezhetjük magunkat. Ezek egyszerű lépések, de mégsem könnyűek, elindítanak az önreflexió útján, amely végül a jobb, tisztább önismeret felé visz el bennünket. Jó kísérletezést, hajrá!

Kenyeres András 

business coach, a magyar férfi vízilabda válogatott mentál trénere

kenyerescoaching.com

0 Tovább

Kis Grófotól Jay-Z-ig, avagy a jól megválasztott zene csodákra képes!

Egyre gyakoribb és persze nem csak a divatnak köszönhető jelenség a versenyekre, mérkőzésekre való ráhangolódás zenével. Régóta furdalt a kíváncsiság, hogy megtudjam, milyen zene megy kedvenc sportolóim fülében tétmeccseik előtt, és hogy miért pont azt hallgatják? Most utánajártam. Vigyázat: jönnek a kulisszatitkok!

Először is tisztázzuk, miért is hallgatnak a sportolók zenét versenyek, mérkőzések előtt? A mai tudományos álláspont szerint a zene segít! Ennek a 6 legjellemzőbb területe a következő:

  1. Kizárja a meccs előtti zavaró tényezőket, mint például a zavaró hangok, üres beszélgetések „fontos” emberekkel, ellendrukkerek hangja, stb.
  2. Segít az összpontosításban, koncentrációban! kutatások szerint a lassúbb, nyugtató zenék abban segíthetik a sportolót, hogy lejátsszák a mérkőzést a fejükben, elképzeljék, vizionálják a taktikájukat, annak végkifejletét.
  3. Hangulatjavító. A kedvelt dalok hallgatása jó hatással van a sportoló hangulatára, egyszerűen jobban érzik magukat tőle.
  4. A zene figyelemelterelő hatása által csökkenti a versenyhelyzetekben fennálló negatív feszültséget, stresszt! Sőt, az ismert dalok csökkentik a sportolók „idegenben vagyok” érzetét (rengeteg alkalommal új helyen kell versenyezni a sportolóknak, ismeretlen a hely).
  5. Felpörget vagy ellazít. Sporttól függően egyes esetekben a sportolóknak fel kell pörgetniük magukat (jellemzően küzdősportoknál vagy labdajátékoknál), míg más esetekben éppen az ellazulást segíti a muzsika (gondoljunk itt az íjászatra vagy a műkorcsolyára).
  6. Segíti a csapatösszetartást! Vannak csapatok, akik összeállítanak egy mindenki számára elfogatható lejátszási listát a meccs előtti felkészülési percekre, amely nem csak a megfelelő hangulat kialakításában segíti őket, hanem a csapat kohézióját is erősíti.

Most, hogy tudjuk, miben segíthet egy-egy jó dal, nézzük, ki, mit hallgat? (A kiválasztás szigorúan szubjektív.)

Dzsudzsák Balázs a magyar futball válogatott csapatkapitánya a források szerint a csapat DJ-je is, ő állítja össze az öltőzőben szóló dalok listáját, amely mondhatni vegyes. A következő dalok biztosan megszólalnak: Kis Grófo, Hooligans vagy éppen a Republic.

Böde Dániel az AC/DC-re esküszik, míg Király Gábornak a Bon Jovi az egyik kedvence. A válogatottat a hírek szerint közösen is felpörgeti a Soho Party Az éjjel soha nem érhet véget című opusza, amelyet igen gyakran hallhattunk a legutóbbi EB-n.

Hosszú Katinka kedvencei között szerepel például Kanye West, Eminem, vagy éppen Jay-Z, imádja a hip-hop -ot.

A magyar vízilabda válogatott több játékosa is hallgat zenét ráhangolódásképp, Manhercz Krisztián például lazításra kedveli Yiruma dalait hallgatni a háttérben. Kétszeres olimpiai bajnokunk Szilágyi Áron akinek egyik kedvence a Coldplay, a hazaiak közül pedig a Punnany Massif és a Halott Pénz van számára a topon. Sőt, mint megtudtuk, versenyek előtt, mentáltréneri javaslatra, relaxációs keleti dallamokat hallgat.

Serena Williams a teniszmérkőzései előtt előszeretettel hallgatja Bruno Mars-ot, Kanye West-et vagy éppen Beyonce-t.

Usain Bolt, a jamaikaiak többszörös olimpiai bajnokának listájáról nem hiányozhat Bob Marley.

Lionel Messi odavan a Los Cafres zenekarért és szereti Shakirazenéjét is.

Az angol forma 1-es világbajnok pilótát, Lewis Hamilton-t a versenyek előtt megfelelő hangulatba hozza Frank Ocean, Drake vagy éppen Kendrick Lamar legújabb zenéje.

Michael Phelps is zenét hallgat a versenyek előtt, mind mondta: „Fülhallgatókkal a fülemben megyek ki a medencéhez, és az utolsó pillanatig zenét hallgatok. Ez segít kikapcsolódni, és a saját kis világomba kerülni.” Egyik kedvence például Eminem vagy Skrillex.

De nem volt ez a korábbi időszakokban sem különösebben másképp, talán csak a stílusok és a zenehallgatás formája változott nagyon. Elég, ha csak Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok kardvívónkra gondolunk, aki állítólag operába járt a versenyek előtt és a római olimpiát is úgy nyerte meg, hogy az azt megelőző két hétben hat előadásra ült be.

Mára olyannyira elterjedt a sportolók „nyilvános” zenehallgatása, hogy az egyes fejhallgatógyártó cégek bizonyos sportolók neveivel fémjelzett modelleket sikerrel dobtak piacra. Sőt a legutóbbi két olimpián az egyik jól ismert rapper nevével fémjelzett cég ingyen osztogatta a termékeit a neves sportolók között; már nem csak a mezeket lehet ezekkel a nyerő nevekkel értékesíteni, az elektronikai piac is kinyitotta a kapuit a sportolók előtt (lásd Cristiano Ronaldo példáját, akinek saját fejhallgató típusa is van).

Még valami. Hazai sportoló sztárjaink kedvenc dalainak listája nagyon nehezen lelhető fel, pedig egészen biztosan hallgatnak ők is zenét. Meggyőződésem, hogy jó néhány fiatal van, aki példaképül választotta mondjuk Kozák Danutát és szívesen edzene az ő kedvenc dalaira, örülne, ha egy kicsit közelebb kerülhetne ezáltali is a rajongott sztárjához. Javaslom a hazai élsportolóknak lejátszási listájuk megosztását. Várjuk a listákat, de addig is, egy kis részletes külföldi körkép. Az alábbiakban sorra vettem néhány lejátszási listát, ún. playlist-et, amely segítségével, ha nem is érjük el kedvencünk teljesítményét, de legalább betekintést nyerhetünk verseny előtti pillanataiba, hangulatába.

Ajánló:

Futáshoz: Usain Bolt playlist-jét.

Vezetéshez: Lewis Hamilton kedvenc dalainak listája.

Nemcsak teniszezőknek: Andy Murray playlist-jét.

Úszás előttre szólhat Michael Phelps dallistája ezen a linken

Zenére és teljesítményre fel Hölgyeim és Uraim! Ahogy Hosszú Katinka is mondta: „egy jól megválasztott zene csodákra képes!”.

Kenyeres András

coach, a magyar férfi vízilabda válogatott mentál trénere

kenyerescoaching.com; facebook.com/kenyerescoaching

foto: Getty Images, Monster, NY Times

0 Tovább

Belső játszmák

blogavatar

Blog a sport mentális oldaláról.

Utolsó kommentek

Címkefelhő